GYŐRFFY DÓRA: Iparpolitika és akkumulátorgyártás Magyarországon és Svédországban
Tudományos gondolkodás Győrffy Dóra tanulmányában a magyar akkumulátor stratégiáról
A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy az akkumulátorgyártás magyar gazdaságban betöltött szerepének jelentős kormányzati támogatással történő növekedése mennyire szolgálja Magyarország hosszú távú gazdasági felzárkózását.
Megállapítja, hogy a magyar stratégia leginkább a klasszikus szocialista rendszer gyakorlatához áll közel, míg a svéd példa a 21. század iparpolitikai elképzeléseit tükrözi.
Míg komparatív előnyei miatt Svédországban a két cél egymást erősíti, a komparatív hátrányokat felerősítő magyar akkumulátorgyártás mind a gazdasági felzárkózás, mind a környezet szempontjából károsnak tekinthető.
Magyar Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia, 2030 céljai:
A dekarbonizáció kényszere miatt a magyar kormányzat ebben a kontextusban hirdette meg a Magyar Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégia, 2030 című anyagát (ITM [2022]). Az akkumulátor-iparág kiemelt helyét a magyar gazdaságban két céllal magyarázzák:
- „a dekarbonizációs célok elérését támogató, környezeti és társadalmi szempontból fenntartható akkumulátor-értéklánc megteremtése az országban és
- egy versenyképes nemzeti iparág kialakulásának elősegítése, ami hozzájárul gazdasági értéktermelésünk növeléséhez és újabb munkalehetőségek teremtéséhez”
Forrás: (ITM [2022] 3. o.).
Magyarország a 3. legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitásnak ad helyt.
A terület kiemelt jelentőségét jól jelzi, hogy 2021-re Kína és az Egyesült Államok után Magyarország rendelkezett a világ 3. legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitásával (28 gigawattóra) a dél-koreai Samsung SDI (Göd) és az SK (Komárom, Iváncsa) révén (Yu–Sumangil [2021]).
Ehhez a kapacitáshoz adódna hozzá a kínai CATL 2022-ben bejelentett 7,34 milliárd eurós (körülbelül 3000 milliárd forint) beruházása Debrecenben 100 gigawattóra kapacitás létrehozására (Portfolio [2022]). E
A magyar startégia voluntarista, az ország komparatív hátrányait erősíti
legfontosabb következtetése, hogy a magyar akkumulátorstratégia a voluntarista állami beavatkozások révén az ország komparatív hátrányait erősíti fel, ami a klasszikus szocialista iparfejlesztésre emlékeztet, és így a következményei is megjósolhatók: a gazdaság többi szektorának súlyos lemaradása és a környezeti pusztítás.
Amikor akkumulátorberuházásokról beszélünk, akkor elsősorban a folyamat 3. és 4. lépéséről van szó.
Az akkumulátorgyártás növekvő jelentősége a magyar gazdaságban
A akkumulátorgyártás magyar gazdaság egyik húzóágazatává vált ahová a legtöbb külföldi tőke érkezik:
- 2021-ben az 5,9 milliárd eurós beruházás 60 százaléka Ázsiából érkezett és ennek 51,9
százaléka kötődött az akkumulátorgyártáshoz és 12,5 százaléka a járműgyártáshoz
(HIPA [2022a]),
- 2022-ben a 6,5 milliárd euró 48 százaléka érkezett Keletről, 43 százaléka az
akkumulátorgyártáshoz és 30 százaléka autóipari beruházáshoz kapcsolódott (Kormány
[2022])
Az akkumulátoriparba és a járműgyártásba érkező források az összes magyarországi külföldi működőtőke-beáramlás 64,4, illetve 73 százalékát tették ki (HIPA [2022a], Kormány [2022]).
A magyar gazdaság szerkezete még inkább eltolódik a feldolgozóipar irányába, és az erőforrások jelentős része két szektorban koncentrálódik.
A feldolgozóiparba érkező beruházások az elmúlt évtizedben jelentős állami támogatást kaptak – ellentétben a szolgáltató szektorral, azaz a bemutatott változások magyarázatát nem elsősorban a piaci folyamatokban, hanem az állami beavatkozásban találhatjuk meg.
2027-re Magyarország 194 gigawattóra akkumulátorgyártó kapacitással fog rendelkezni, ami Kína, az Egyesült Államok és Németország után a 4. legnagyobb lesz a világon.
Miért jönnek Magyarországra ezek a beruházások?
Magyarország vonzó helyszínt biztosít a külföldi beruházások számára, amelyek így az Európai Unión belüli elbánásban részesülnek szabályozási és vámszempontokból egyaránt. A végső piacokhoz való földrajzi közelség a termékek szállítási költségét is csökkenti. Magyarország kiemelt szerepét az Európai Unión belül azonban további tényezők is indokolják.
A magyarországi akkumulátorberuházások magyarázatát elsősorban a kormányzati szándékban kell keresni, és nem feltétlenül a beruházási környezetben.
Tíz vizsgált szempont alapján Magyarország fő vonzerejének az olcsó energia, az olcsó munkaerő és az alacsony adók számítanak. Ezek tipikus jellemzőnek mondhatók a költségalapú versenyképességre épülő gazdaságfejlesztésben, ami a közepes jövedelem csapdájának egyik jellemzője.
Másik tényező a beruházások állami támogatásának mértéke.
- 2021-ig 2800 milliárd forintnyi akkumulátorberuházás 308 milliárd forint állami támogatást kapott, ami 11 százalékos támogatási arány.
- hasonló 10 százalékos arányt találtak az egyedi kormánydöntések alapján odaítélt támogatások kapcsán
- 2021-ben a legnagyobb támogatást az SK On Hungary (78,36 és 28,49 milliárd forint), illetve a Samsung SDI (33,68 milliárd forint) kapta, miközben már nem is volt szükséges munkahelyteremtést igazolni.
Harmadik tényező:
- az akkumulátorgyárak telepítése jellemzően kiemelt beruházásként történik, így az engedélyeztetési folyamat jelentősen leegyszerűsödik,
- a helyi lakosoknak és az önkormányzatoknak semmilyen beleszólási joguk nincs abba, hogy mi történik a területükön.
Az akkumulátorgyártás telepítésének hátrányai:
- Mivel Magyarországon nincs ebben a szektorban hazai innováció, azaz kizárólag gyártási telephelyként lehet az országnak szerepe. (Pl. Samsung SDI globális térképe is,)
- ebben az iparágban a kutatás-fejlesztés és a gyártás egymástól földrajzilag is elkülönül
- így Magyarország csak gyártási telephely és nem innovatív központ
- a Debrecenbe tervezett CATL is gyártást és nem tudást kíván Magyarországra hozni.
Mi kell az akkumulátorgyártáshoz?
Az akkumulátorgyártás kritikus elemei a földterület, az energia, a víz és a munkaerő.
A földterület
Az akkumulátorgyárak jelentős földterületet igényelnek
- a Samsung gödi ipartelepe az évek során 420 hektárra bővült
- az SK Battery Komáromban 46 hektáron gyárt
- Iváncsán az SK On Hungary 135 hektáron építkezik
- a Debrecenbe tervezett kínai CATL üzemet 221 hektáron tervezik felépíteni
Ráadásul mindegyik esetben lakott területekhez közel vagy értékes mezőgazdasági termőföldeket elfoglalva hozták létre ezeket a gyárakat.
Az energia
Az akkumulátorgyártás rendkívül energiaigényes tevékenység.
Technológiától függően 1 kilowattóra akkumulátorkapacitáshoz körülbelül 41-60 kilowattóra energia szükséges, aminek 52 százaléka földgáz (a szárításhoz és a szárítóhelyiségekhez) és 48 százaléka villamos energia (elsősorban az akkumulátorcellák formázásához, azaz feltöltésükhöz és lemerítésükhöz).
Ezek az értékek azt jelentik, hogy a CATL 100 gigawattóra tervezett kapacitásához 4150–6000 gigawattóra energia szükséges, aminek nagyságrendje legjobban úgy érzékeltethető, ha azt tekintjük, hogy Paks éves kapacitás 16 055 gigawattóra, mely négy blokkból áll, csak a CATL energiaigénye minimum egy teljes blokk kapacitását igényelné hálózattal együtt.
Jelenleg sem az energia, sem a hálózat nem áll rendelkezésre.
Ez utóbbit jól jelzi, hogy a lakossági napelemek által termelt energiát sem képes fogadni a villamosenergia-rendszer – a hálózat az egész országban felújításra szorul (Kun [2022]).
Az energiaszükséglet növekedését a Nemzeti Akkumulátorstratégiában is felismerik a szerzők:
„A hazai akkumulátorgyárak jelenlegi éves energiaigénye 5,7–8,6 petajoule-ra tehető, míg ez az igény akár 13,1 petajoule-ra is emelkedhet a következő 3-5 évben.” (ITM [2022] 27. o.
Konklúzió:
Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország energiaszükségletét már most is 59 százalékban importból elégíti ki (IEA [2022b] 20. o.), akkor az is egyértelművé válik, hogy nincs komparatív előnye energiaigényes tevékenységekben, azaz az akkumulátorgyártásban sem.
A vízigény
Az akkumulátorgyártás rengeteg vizet is igényel.
Ezt a vízmennyiséget 70-80 százalékban az akkumulátorcella elkészítéséhez szükséges hűtési folyamatok során használják fel, és jelentős része elpárolog.
Pl. A gödi Samsung-gyár vízközműfejlesztése napi 21 000 köbméter víz biztosítására és
11 000 köbméter szennyvíz elvezetésére lett kiírva.
A Magyar Víziközmű Szövetség tájékoztatása alapján az egy felhasználási helyre jutó napi
átlagos vízfelhasználás, illetve szennyvízkibocsátás: 0,24, illetve 0,25 köbméter. Tehát a
napi vízhasználat egy 87 500 lakosú város vízfelhasználásának felel meg. Ez nem csupán
azért probléma, mert a klímaváltozás miatti aszályok egyre sűrűbbé válnak, hanem azért is,
mert ki kell építeni a vízközműveket, és ezek a beruházások versenyeznek a lakosság, a
mezőgazdaság vagy a környezet igényeivel. A jelek szerint az akkumulátorgyárak
egyértelműen prioritást élveznek, Iváncsa ipari parkjának infrastrukturális fejlesztésére
50 milliárd forint lett jóváhagyva. (Németh [2021]).
A munkaerő
Kutatás-fejlesztési tevékenység hiányában a magyarországi gyártás a jelentős mértékben automatizált gépsorok működtetését jelenti, azaz elsősorban alacsony hozzáadott értékű, alacsony képzettséget igénylő feladatokat (Szalavetz [2022] 10. o.).
Munkaerőhiány idején a munkavállalók nem is feltétlenül helyiek vagy magyarok. A gödi Samsung SDI gyárban 2020-ban 3594 ember dolgozott, köztük 1859 magyar (ebből 94 gödi), 1566 ukrán és 115 koreai (Tamásné [2021]).
A külföldi munkavállalók növekvő jelentősége a feldolgozóiparban a kormányzati szabályozás változásából is kitűnik – egyre bővül azoknak az EU-n kívüli országoknak a köre, ahonnan könynyített feltételekkel érkezhetnek munkavállalók Magyarországra (Koncsek [2022]). Az ITM [2021]
2020-as évről szóló elemzése szerint a legtöbb vendégmunkás Vietnamból, Dél-Koreából, Kínából és Törökországból érkezik (5. o.), 29,7 százalék a feldolgozóiparban helyezkedik el (7. o.), és 51,8 százaléknak (9. o.) általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettsége van. Mindez azt jelenti, hogy Magyarországon már nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű munkaerő, az új beruházások vagy más cégektől vonnak el munkaerőt, vagy munkaerőt kell importálni.
Összefoglalva és értékelve:
az akkumulátorgyártáshoz szükséges feltételek áttekintése alapján elmondható, hogy egyik területen sincs az országnak komparatív előnye, sokkal inkább komparatív hátrányokról beszélhetünk. Az akkumulátorgyártás értékes erőforrásokat von el más lehetséges befektetésektől.
Fontos bemutatni a gyártással kapcsolatos környezeti veszélyeket és kockázatokat is.
Milyen veszélyei és kockázatai vannak az akkumulátorgyártásnak?
Az akkumulátorgyártás jelentős környezeti terheléssel jár:
- legjelentősebb a több kilométerre elhallatszó zaj, ami a környékbeli ingatlanok értékvesztését okozza,
- a jelentősen megnövekvő közúti forgalom a gyár környékén,
- a vízbázis elszennyeződése a veszélyes anyagok (lítium, elektrolit, N-metil2-pirrolidon nevű oldószer – NMP) esetleges szivárgása miatt.
- még nyugtalanítóbb, hogy jelenleg még szándék esetén sem állna rendelkezésre egy olyan környezetvédelmi monitoringrendszer és toxikológiai kompetencia, amire ekkora akkumulátorkapacitás épülése kapcsán szükség lenne.
A gyártás a dolgozók egészségére is veszélyes lehet:
- több baleset és mérgezés történt már a gyárakban, miközben a védőruházattal is problémák vannak. A kiszabott büntetések a cégek árbevételéhez képest elenyészők, például a gödi Samsung-gyárban négy év alatt 17 alkalommal, elsősorban ismétlődő tűzvédelmi szabálysértések miatt szabtak ki bírságot, összesen 47 millió forint értékben, azonban ennek az összegnek a 2021-es 759 milliárd forintos árbevétel tükrében nincs elrettentő ereje (Bodnár [2022c]).
Az újrahasznosítási kötelezettség:
- A jövőben az akkumulátorok egyre szigorodó újrahasznosítási kötelezettsége (EP [2022]) hozhat hatalmas mennyiségű mérgező elektronikai hulladékot Magyarországra.
További kockázatok:
A környezeti károk mellett további kockázatát jelenti a nyersanyagok elérhetősége, a geopolitikai elköteleződés és a technológiai változások.
Az akkumulátorok iránti kereslet robbanása miatt a gyártásukhoz szükséges fémek ára is jelentősen megnőtt, különösen a lítiumé, amelynek ára a 2015-ös szinthez képest megkilencszereződött (IEA [2022a] 141. o.). Ahogy korábban már volt róla szó, a lítium 70 százaléka Ausztráliából, a grafit 80 százaléka Kínából származik (IEA [2022a] 156. o.), azaz a nyersanyagok elérhetősége erőteljesen koncentrált. A kobalt közel 70 százalékát Kongóban bányásszák, ahol ez a tevékenység gyermekmunkával és egyéb rendkívül súlyos emberi jogi problémákkal terhelt (HRW [2022]).
A nyersanyagok korlátozott elérhetősége egyrészt kiszolgáltatottságot jelent, másrészt jelentős ösztönzést a technológiai fejlesztésre.
Magyarország szempontjából az akkumulátorgyártás így komoly sebezhetőséget alakít ki Kínával, illetve Oroszországgal szemben a nyersanyagés az energiaszükségletek miatt, de szintén sebezhetőség alakul ki a technológia fejlődése kapcsán, ami a lítiumion-akkumulátorok kiválthatását érheti el például tengervíz vagy homok felhasználásával (Nichols [2022
Mennyi haszon van a gyártáson?
A globális értékláncokkal kapcsolatban jól ismert összefüggés az úgynevezett mosolygörbe, amely szerint a magas hozzáadott érték a görbe két szélén van (6. ábra) – egyrészt a kutatás-fejlesztés, tervezés, értékláncépítés, másrészt az értékesítés, márkaérték-növelés, vevőkkel való kapcsolattartás terén. A legalacsonyabb haszon a gyártáson és az összeszerelésen van.
Az akkumulátor-értékláncban a legnagyobb hozzáadott érték a felhasználás során jelenik meg, azaz az elektromos autóban.
Az előrejelzések szerint 2030-ra 110–130 milliárd dolláros jövedelem keletkezik ebben a fázisban, míg az akkumulátor gyártási folyamatában 14–31 milliárd dollár (Gonzalez–de Hahn [2020] 25. o.).
Természetesen a gyártási folyamat haszna is elsősorban a gyártó cégé, és ennek töredéke kerül adóként befizetésre. Amikor a magyar kormányzat több száz milliárd forint közpénzt fordít az akkumulátorgyártás fejlesztésére, akkor azt kell mérlegelni, hogy mennyi idő alatt várható, hogy ez a pénz adóként visszafolyik a költségvetésbe.
2021-ben a Samsung SDI-é 759 milliárd forint, adózott eredménye 15,48 milliárd, míg a komáromi SK Innovation 188 milliárd forint árbevételt mutatott ki, és 2 milliárd veszteséget (HVG [2022]).
A 100 gigawattóra kapacitásra tervezett CATL 3680 milliárd forint értékű termelést végez majd,10 és 866 milliárd forint hozzáadott érték keletkezik nem részletezett becslések szerint (Járdi [2023]).
Ezek a számok azt jelentik, hogy az akkumulátorgyártásban jelentős árbevétel keletkezik, de az egy ettől eltérő kérdés, hogy mennyi adót fizetnek ezek a cégek, és mennyi idő alatt térül meg a jelentős támogatásuk a költségvetés számára.
Az adóbevétel elsősorban négy fő tételből áll össze: a munkavállalók után fizetett szociális hozzájárulás, az általuk befizetett adók és járulékok, a munkavállalók fogyasztásából származó forgalmi adók, a helyi iparűzési adó (hipa), illetve az adózott eredmény után fizetett társasági adó (tao) (Accace [2022]).
A megtérülés 17 év?
A Samsung SDI 2022. februárig összesen 141 + 33,7 = 174,7 milliárd forint állami támogatást kapott (Szabó [2022]). Ha ezt elosztjuk a kiszámított adóbevétellel, akkor legoptimistább esetben 174,7/23,3, azaz körülbelül 7,5 éves a megtérülés, ám a jóval reálisabb második esetben 174,7/10,38, azaz körülbelül 17 év a megtérülés. Ez azt az időszakot jelzi, amíg a kifizetett támogatások befolynak a költségvetésbe, de még nem származott semmilyen nyereség.
Az akkumulátorgyártás technológiai fejlődésének sebességét figyelembe véve a kiszámított megtérülés rendkívül hosszú.
A legnagyobb probléma mégis az, hogy az állami forrásokat, a földet, a munkaerőt és az energiát feltehetően jóval nagyobb hatékonysággal is fel lehetne használni.
Az akkumulátorgyártást előtérbe helyező magyar iparpolitikának nem sok köze van a modern iparpolitika hálózatos elképzeléseihez, nem épít saját K+F-kapacitást egy kiválasztott területen, és nem egy saját fejlődő iparágat véd.
Az jelenlegi iparpolitika leginkább a klasszikus szocialista rendszer gyakorlatára emlékeztet (Kornai [1993] 189–208. o.), ahol egy állam által voluntarista módon kiválasztott ipari szektorba terelik a gazdaság erőforrásait, hatalmas méretekben gondolkoznak, és a kijelölt célokat minden egyéb szemponton – lakossági jólét, mezőgazdaság, környezet – átgázolva kiemelt beruházásként valósítják meg.
Elmaradt a tudományos előkészítés
Elmaradt a tudományos előkészítés, a magyar gazdaság valóságos helyzetének és szükségleteinek értékelése.
A legnagyobb tragédiája az akkumulátorgyártásra való koncentrációnak mégis az, hogy az ebben a szektorban felhasznált erőforrásokat jóval nagyobb megtérülést biztosító beruházásokhoz is fel lehetne használni.
KONKLÚZIÓK:
Az elmúlt években a magyar gazdaságban elindult egy egyoldalú koncentráció a járműipar és különösen az akkumulátorgyártás irányába.
E tanulmány azt elemezte, hogy az iparpolitika elméletének tükrében ez mennyiben szolgálja az ország hosszú távú felzárkózását.
A magyar gyakorlat a klasszikus szocialista rendszer iparosítási törekvéseire, a „vas és acél országa” programra emlékeztet.
A magyarországi akkumulátorgyártás kritikusai leggyakrabban a környezeti szempontokra koncentrálnak, ami azt a benyomást keltheti, hogy választani kell a növekedés és a környezet védelme között. E tanulmány ezzel szemben arra mutat rá, hogy nincs szó ilyen választásról.
A Svédországban – kedvező adottságai miatt – szigorú környezeti normákat teljesítve lehetőség van az üzletileg sikeres akkumulátor-értéklánc kiépítésére és ezzel a fejlettségi előnyük további növelésére, míg a komparatív hátrányokra építő magyarországi akkumulátorgyártás a magyar adófizetőknek nagyon rossz üzlet, a gazdaság más szektorainak kárára növekszik, így a fejlettségi lemaradásokat konzerválja, miközben a környezet számára is pusztító.
Hogy egyéb következményeiben is a „vas és acél országa” programra fog-e hasonlítani, az a jövő egyik nyitott kérdése.
Forrás:
KÖZGAZDASÁGI SZEMLE, LXX. ÉVF., 2023. MÁRCIUS (245–273. o.) GYŐRFFY DÓRA Iparpolitika és akkumulátorgyártás Magyarországon és Svédországban
Tovább