A történeti kutatás az elmúlt évtizedekben – a második világháborút követő hosszú halogatás, majd Ormos Mária 1983-as, jégtörő kötete után – hatalmas lépéseket tett a korszak rekonstruálásában. A 2016-ban indult Lendület kutatócsoport munkája révén újabban még több részlet került a helyére, azonban a szerződés aláírásának 100. évfordulójához közeledve mintha mégsem csökkent volna a témával kapcsolatos bizonytalanság és tehetetlenség. A német egyiptológus, Jan Assmann emlékezetfogalmaival élve sem a kommunikatív (élőszóban, nemzedékről nemzedékre terjedő), sem a kulturális (intézményesített) emlékezet nem tudta Trianont a társadalom nagy része számára érthetővé, elfogadhatóvá tenni. Száz év elteltével a kommunikatív emlékezet a személyes élettapasztalatok, emlékek elvesztésével együtt elenyészett, a kulturális emlékezet pedig nem volt képes megteremteni azokat a tárgyi és rituális formákat, amelyekben Trianon elmesélhető és megérthető lenne. A feldolgozatlanság leginkább árulkodó jele, hogy továbbra sem rendeznek iskolai megemlékezéseket június 4-én, a békeszerződés aláírásának évfordulóján. Ahogy Ablonczy Balázs történész a Trianon-legendák című könyvének előszavában fogalmaz, az eseményt „sem a tudomány racionalizmusa, sem a politika nem tudta feldolgozhatóvá tenni a közvélemény számára.”
Teljes cikket itt olvashatod:
"Nem lehet lenyugodni, nem lehet elfogadni, nem lehet nem elfogadni! Semmit sem lehet vele igazából csinálni!"
(Ungváry Krisztián)
Tovább