Az aranysakál újbóli megjelenése óta csúcsragadozóvá vált hazánkban. A sakálok rejtőzködő életmódot folytató, fortélyos vadászok, és komoly veszélyt jelentenek a nagyvadállományra, de már megjelentek a lakott területek közelében is.
A szakemberek szerint az aranysakál őshonos ragadozó fajunk, de akkora állományuk soha sem volt, mint az elmúlt évtizedekben. Szinte minden körülményhez alkalmazkodtak, eddig csak a takarás nélküli intenzíven művelt mezőgazdasági területeken nem jelentek meg.
Megállíthatatlannak tűnik az aranysakál terjeszkedése Magyarországon: már felbukkantak olyan északkeleti régiókban is, ahol korábban nem találkoztak ezzel a ragadozóval. A faj egyedei hosszú ideig nem fordultak elő hazánkban, és amikor újból feljegyezték a megjelenésüket – amit a délszláv háborúk idejére datálnak –, még védettséget élveztek a kisragadozók. A faj rendkívül jó alkalmazkodóképességű, így 1994-ben már szaporodó párokat is feljegyeztek. A sakálok erős családi kötelékben élnek, és egy életre választanak párt maguknak.
– Sakál ellen nincs orvosság, mert rafinált, okos állat. Megfigyelnek mindent, és alkalmazkodnak a körülményekhez. Megtanultak élni az emberek közelében is – mesélte Feketű Tibor, a Harkakötönyi Vadász Egyesület elnöke. Az ő vadászterületükön is régen ott vannak már a sakálok, melyek egyre közelebb merészkednek a lakott területekhez is. A napnyugta utáni, vérfagyasztó üvöltésük jelzi mindenfelé a jelenlétüket, de nagyon ritkán lehet meglátni ezeket az állatokat. A kotorékaikat is védett, nehezen felfedezhető helyekre építik. Nehéz rábukkanni a lakóhelyükre, de ha veszélyt éreznek, odébb áll az egész család.
Többet itt olvashatsz:
Tovább