"Tisztelt Állatvédő Barátunk!
Bárki állítaná is az ellenkezőjét, nem lenne igaz – mi azonos oldalon állunk, így közösek a céljaink is. Hisszük, hogy az ember, mint gondolkodó lény, felelősséggel tartozik a környezete épségéért, és a környezetében élő állatok létbiztonságáért, méltó életkörülményeiért.
Hisszük, hogy minden lehetséges eszközzel óvnunk, védenünk kell az élet minden formáját, úgy a növényekét, mint az állatokét, különös figyelemmel és odaadással, ha közülük utóbbiak még kiszolgáltatott helyzetbe is kerülnek.
Ezen belül hisszük, hogy felelős gondolkozással – és ehhez kapcsolódó méltó tettekkel – képviselni tudjuk ember és állat egymás mellett élésének lehetséges harmóniáját, s ki tudjuk alakítani e harmónia példaadó formáit.
Kedves Barátunk,
Mi, emberek, számos dologban hasonlóak vagyunk, ugyanakkor sok gondolatunkban, életmódunk kialakításában, akár vállalt hitünkben – különbözünk is egymástól. Van, aki vegetáriánus, és van, aki számára természetes, hogy étkezési szokásrendjében ott szerepel a húsétel is. Van, aki még a tojás, vagy a tej elfogyasztását is elutasítja, különböző, számára fontos lelkiismereti okok miatt, van, akinek egy félig átsütött steak jelenti a földi boldogságot. Földünk népességének jelentős része eszik halat, kifogja a vízből, és saját létfenntartása érdekében elfogyasztja azt; van, aki ezt is elutasítja, számára megengedhetetlen egy másik élőlény elpusztítása árán táplálékhoz jutni. Élünk egymás mellett, különböző élet- és létfilozófiákba kapaszkodva, azok mögé bújva vagy azokkal hadonászva, s próbáljuk a magunk igazáról hol szelídebb, hol erőszakosabb módon meggyőzni egymást.
Valamiben azonban szinte mindannyian egyetértünk: az állatok, mint kiszolgáltatott lények, kínzása megengedhetetlen. Van, aki hangosabban, van, aki halkabban ad hangot ennek véleményének, de valamennyi jó szándékú ember egyetért ezzel a kijelentéssel. Tesszük is, tegyük is, mert ez a dolgunk: felemeljük szavunkat, ha bármilyen állatkínzásra utaló jelet észlelünk.
Sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy az állatokkal szakmájuk szerint foglalkozó emberek legtöbb esetben nagy tisztelettel viseltetnek a gondjaikra bízott állatok iránt. Azért is választják hivatásul valamilyen állat gondozását, nevelését, mert különleges módon vonzódnak a kiválasztott állathoz, gondoskodó szeretettel látják el, adott esetben tanítják meg mindarra, amire megtanítható. Egy állatmenhelyen munkát vállaló bölcsészlány, egy állatorvos, egy vakvezető- vagy drogkereső kutyát tanító tréner, akár egy lovász vagy juhász – valamennyien megkérdőjelezhetetlenül az állat szeretére alapozva választják meg a munkájukat.
Sajnos – ahogy az élet összes szegmensében –, az állattartás területén is találkozhatunk gondatlan, buta, munkájukat rosszul és felelőtlenül végző személyekkel, felháborodásunkra okot adó esetekkel. Ezekre ma már kellő odafigyeléssel – és „odahatással” – reagálnak a szakmatársak és az állatvédők egyaránt.
A cirkuszművészetnek speciális része az állatokkal való közös munka. Az akrobata, a légtornász, a zsonglőr és az elmaradhatatlan bohóc mellett évszázados hagyománya van az állatok szerepeltetésének a manézsban; ezt megelőzően oktatásának, tanításának, tréningjének. E felkészítő munka velejárója az adott állatokkal való rendkívül közvetlen együttélés. A cirkuszban fellépő, állataik tudását ott bemutató trénerek jó felkészültségű, az állatok élettani sajátosságait alaposan ismerő, „tanítványaikat” mélyen tisztelő emberek. Generációkon keresztül tanulják, kutatják az állattal való együttélés, együttműködés, együtt lélegzés lehetséges leghumánusabb formáit.
Való, ahogy van korrupt rendőr, ahogy van orvosi műhiba, ahogy létezik pedofil pedagógus, úgy a cirkuszban, vagy az állattartás más területein is, találkozhatunk negatív példákkal, elhanyagolt, rosszul tartott állatokkal, türelmüket vesztett, a tanításban erőszakot, testi fenyítést alkalmazó idomárokkal. Mindez azonban megengedhetetlen! A pedofil pedagógust, a korrupt ügyvédet, a betegeit becsapó álorvost le kell leplezni, a szakmájától el kell tiltani, tettének mértéke szerint meg kell büntetni; de ez nem jelentheti azt, hogy be kell tiltani az orvoslást, be kell zárni az iskolákat, vagy fel kell felfüggeszteni valamennyi ügyvédet, ha kiderül, valahol lebukott egy csalás útjára züllött jogász.
Az állatvédelem kapcsán gyakran – és szerencsétlen módon – összemossuk a megengedhetetlen, az állatok érdekeit szem előtt nem tartó (szerencsére egyre ritkábban előforduló) eseteket s az azokról készült fotókat, dokumentumokat a cirkusz világában, az utazó állatkertekben, az állattrénerek tevékenysége során tapasztalható valós körülményekkel.
Ne tegyük! Természetesen, emeljük fel szavunkat, küzdjünk közösen a kiszolgáltatott állatok védelméért és védelmében, de ne általánosítsunk! Tartsuk be – és tartassuk be – a törvényeinket, jogszabályainkat! Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy gyermekeink megtanulják a helyes bánás- és viselkedésmódot a természet értékeivel kapcsolatban, neveljük beléjük az élővilág alkotó elemeinek a tiszteletét! Mi, állatbarátok, így tudunk vigyázni egymásra – és védenceinkre!
A cirkuszművészet területén munkájukat becsülettel, kiváló felkészültségi szinten végző állatvédő, -nevelő és -idomító szakemberek nevében kérjük, ha bírálunk, csak célirányosan és kellő megalapozottsággal tegyük azt, és csakis ott, ahol valóban visszaélést tapasztalunk! És akkor valóban emeljük fel a hangunkat! De tényekkel alá nem támasztott általánosításokkal ne bántsuk, sértsük a munkájukat becsülettel elvégző, manézsbéli partnerükkel kellő tapintattal és szeretettel, mondhatni, alázattal együtt dolgozó állattrénereket, állatgondozókat!"
Tovább