Hetvenkét esztendővel ezelőtt e napon indult a szülőföldjükről elüldözött felvidéki magyarokat szállító első vonatszerelvény Magyarországra. Április 12-e ezért a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. Vagy – hiszen a történelemben minden relatív – az etnikailag tiszta  (Cseh)Szlovákia ünnepnapja…

A második világháború sötét, mindent elnyelő mocsarából ismét felszínre bukkanó Csehszlovákia urai nem aludták át a vészterhes éveket: mindent ellestek az osztrák mestertől, amit csak a népirtásról tudni érdemes.

És így történhetett, hogy zsenge állami léte ellenére a régi-új „haza” a legváltozatosabb módszerekkel kísérelte meg újra és újra valóra váltani a nagy álmot: az etnikailag tiszta – egész pontosan: magyaroktól megtisztított – Csehszlovákia létrehozását. Kitelepítések, lakosságcsere, reszlovakizáció – mind arról szólt, hogy a történet e tájon nélkülünk folytatódjék tovább.

S hogy múlt és jelen mily szorosan kapaszkodik egymásba, azt jól jelzi a szlovák részről hivatalosan soha el nem hangzott bocsánatkérés, soha meg nem történt jóvátétel, ellenben itt van az annál valóságosabb parlamenti határozat a Beneš-dekrétumok megerősítéséről.

Valójában nem is emléknap kéne hogy legyen a mai, hiszen emlékezni arra lehet, ami elmúlt. A magyarság felszámolására irányuló törekvés (amelynek egyik eleme csupán a kitelepítés) azonban máig él, mindössze a módszerek finomodtak.

Forrás: Felvidék