A korábban viszonylag jó állapotú vonal az átfogó Budapest-környéki vasúti rekonstrukcióknak köszönhetően ma már lefelé lóg ki az átlagból. Erősen.

Lassan úgy járnak a 70-es vonal törzsutasai a vasútvonalukkal, mint az a bizonyos langyosvízbe tett béka, ami alatt mindig csak egy kicsivel növelték a víz hőmérsékletét: lassan megfő. A vonal a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években kirakatvonal volt, de a stagnálás túl hosszúra nyúlt, mára pedig a térségben bekövetkezett vasútfelújítások hatására helyzete hasonlatos ahhoz a bizonyos közpénzhez, azaz elvesztette kirakatjellegét, kirakatjellegét. A vonal ma sokkal inkább egy múzeum, ahol élőben, használat közben szemlélhetjük, milyen úgynevezett modern vasutat szántak nekünk a hetvenes években, a dübörgő konjunktúra idején, és milyen lenne ma Magyarországon a fővonali vonatozás és utaskiszolgálás, ha az akárhányadik ötéves tervben minden eltervezett beruházást sikerül végrehajtani, Hegyeshalomtól Záhonyig. Szerencsére nem sikerült, így ma van némi esély arra, hogy összetett szempontrenszer alapján újuljon meg a vasút.

Teljes cikk itt olvasható:

http://iho.hu/hir/az-elfelejtett-70-es-181220